2014. december 26., péntek

8. fejezet manga













11. fejezet

A nyár nagyon meleg és izzasztó volt. Meg sem mozdult a napozó ágyon, de már patakokban folyt le róla a sós nedvesség. Irigykedve nézett a mellette álló fekete ruhás alkalmazottjára. Vajon ő nem fő meg ebben a melegben? Hogy csinálja? Mélázott el egy pillanatra, de hirtelen azon kapta magát, hogy bámulja. Milyen jó alakja van. Vékony álla, szép ápolt haja, rendezett, manikűrözött körmök... Megrázta a fejét és inkább a tenger felé nézett. Még véletlenül sem akart romantikus érzelmeket táplálni a komornyikja iránt. Szép bikinis lányok, szép bikinis lányok... Kántálta magában, de ekkor elképzelte Őt is bikiniben. Kecses lábak, formás fenék, szép, ívelt hát... Ismét megrázta a fejét és inkább felállt a napozóágyról.
- Bemegyek a vízbe. - közölte és a komornyikra egy pillantást se véve a végtelen tenger felé vette az irányt.
Alex elnézte ahogy tökéletes testű főnöke, lassan, a hideg vizet centiről, centire hódítja meg, majd egy hatalmas kiáltás közepette a habokba veti magát.
- Ne bámulja! - hallatszott egy ellentmondást nem tűrő hang.
Alex ijedten fordult felé, de csak Kill volt.
- A frászt hozta rám. - kapott a szívéhez a lány. - Mit akar?
- Már elgondolkodott azon, hogy Freddy miért utálja a magafajtákat? - tette fel egyszerűen és lényegre törően a kérdést.
Alex végig nézett rajta. Csak egy virágmintás fürdőnadrág volt rajta és a fején az elmaradhatatlan kalap. Elmosolyodott a látványon és bár a múltkor eléggé megijesztette a srác külseje, most inkább tűnt nevetségesnek. Mégis, valahol nagyon jól állt neki.
- Hát még nem igazán jöttem rá, hogy miért is. De úgy érzem, hogy valami nagyon régi seb lehet ez. Lehet, hogy nem akarom felszakítani. - fordult vissza a tengerhez és az urát kereste.
- Pedig most jó lenne ha felszakítaná - mondta Kill aki szintén a tengert fürkészte. - Adok egy tanácsot. Amikor Cindy körbevezetett, mondta, hogy hova nem mehetsz be, még akkor sem, ha az életed múlna rajta?
Alex elgondolkodott, de sajnos sehogy sem jutott az eszébe. A fejét vakarva válaszolt.
- Azt hiszem most nem emlékszem, de ha körbejárom a házat, akkor biztosan tudni fogom és rájövök, mert arra emlékszem, hogy mondott ilyet, de már nem tudom, hogy hol. De eszembe fog jutni. - zárta le végül a beszédét és szégyellősen elvigyorodott.
- Rendben - tűnődött el Kill, majd nem feszegette tovább. - Azt akarom, hogy menj be oda. - adta ki a parancsot, miközben sarkon fordult és elment.
Alex észre sem vette, inkább körbenézett a parton, mivel eddig csak a vizet merte kémlelni. Nem igazán tudott megmozdulni, ha Freddy levette a pólóját... Furcsa alakokat vett észre a parton lófrálni. Hosszú rózsaszín parókás lányok, rövid zöld vagy lila hajú fiúk. Messzebb az egyik kedvenc mangájából lépett ki az egyik férfi főszereplő és csak egy kicsi választotta el attól, hogy sikítozva rohanjon oda hozzá és ugorjon a nyakába. Nyáladzása közepette észre sem vette, hogy néhányan a közelébe férkőztek.
- Húúú, te Sebastiannak öltöztél a Kuroshitsujiból, igaz? - ijesztették meg, mire nagyot ugrott.
- Hát, igazából nem... - próbált mentegetőzni, de ekkor a szavába vágtak.
- Atya, gatya! - kiáltott fel egy török ruhába öltözött lány. - Te Cerry Bee vagy a híres cosplayer. - a lány elkezdett fuldokolni az izgatottságtól, majd az összeesés szélén állt, mire elkapták és leültették a napozó ágyra.
- Csitt. - emelte Alex a mutató ujját a szája elé, hogy megpróbálja elhallgattatni a lelkes társaságot, nehogy még Freddy meghallja és lelepleződjön. - Inkognitóban vagyok. Nem szabad, hogy kiderüljön, hogy lány vagyok. - próbálkozott, mire az összes cosplayes elhallgatott.
- De ez akkor is királyság. - lelkendezett még mindig valaki visszafojtott hangon.
- Tudom...
- Te vagy a harmadik leghíresebb a világon - tudósított egy másik és majdnem elszállt a boldogságtól.
- Úgy csinálnék rólad fényképet. - kapta elő egy harmadik a masináját és már kattintott is vele párat.
- Jó, jó. Elég lesz. - próbálta hárítani Alex, de nem igen ment neki.
- Képzeld csináltunk egy Labirinth of the Magis csoport cosplayt, de egy szereplő hiányzik hozzá, mert aki Morgiana lett volna, az megbetegedett. Nem állnál  be helyette?
Alex el akarta utasítani az ajánlatot, de még mielőtt megszólalhatott volna, ismét a szavába vágtak.
- Megvan a felszerelésünk hozzá. Még paróka is van... - nézett könyörgő és csillogó szemekkel rá egy következő lány.
- Van ruha? - mélázott el Alex és így már tetszett neki az ötlet. - Akkor rendben van.
Hátra nézett a válla fölött, miközben a lányok örömujjongásban törtek ki és visítoztak. Megnyugodva látta, hogy Freddy gondtalanul szeli a vizet és semmi szüksége nincs rá. Mindenféle gond nélkül hagyta ott a partot, egy csapat lánnyal körbevéve, hogy belépjen az öltözőbe és végre megszabadulhasson az izzasztó ruháitól. Végre lány lehetett ismét. Már nagyon régen nem érezte magát ennyire szabadnak, ahogy felvette Morgiana ruháit. Fura, hogy pont egy rabszolgalány jelmeze jelenti számára a szabadságot...
Belemosolygott a tükörbe, ahogy megigazította még utoljára a parókát, majd kilépett az öltözőből...
- Váóóó... - esett le a körülötte állók álla, ő pedig, mintha egy divatbemutatón lenne, végig sétált előttük...

Freddy egy hatalmas adag tengervizet nyelt, mire rögtön fulladozni kezdett... Azt hiszem mára ennyi a fürdőzésből, irány a part. Még a szájában érezte a sót, mikor kiért és célba vette a napozó ágyát. Először fel sem tűnt neki, hogy valami nem stimmel, csak akkor vette észre, hogy nincs ott a komornyik, mikor odaért a napernyő alá. Biztos csak bement az egyik bárba, hogy igyon valamit, igazából emiatt nem haragudhatok rá. Felvette a törülközőjét és megtörölte benne az arcát. Ekkor pillantotta meg a furcsa csoportot. Mintha egy adag arab hastáncos szállta volna meg a partot és pont ezt a helyet választották ki maguknak, hogy kinevezzék a főhadiszállásnak... Aztán majd jöhet a sok évnyi megszállás. Nem is igazán akart foglalkozni velük, de ekkor megpillantotta a világ legszebb lányát. Rózsaszín hajával, amiben volt egy copfja oldalt, egy bokáig érő, pánt nélküli, fehér ruha, alján arany csíkkal a mellrészén egy hatalmas vörös drágakő, nyakán pedig arany színű ék. Bokáját és csuklóját pedig arany csattok övezték. Egyszerűen sugárzó volt, ahogy ott mozgott a kamera előtt. Mosolygott, vagy éppen nyelvet nyújtott, pofákat vágott, vagy komoly pózokba vágta magát. Természetesen és olyan egyszerűen állta a rivaldafényt, mintha világ életében ezt csinálta volna.
Freddy észre sem vette, hogy egyre közelebb megy a lányhoz és már a fotós mellől bámulja a teremtést.
- Oké, ennyi volt - szakította félbe a kattintgatást csodálatosan csilingelő hangjával, de ellentmondást nem tűrően. Freddy meglepetésére, mindenki abbahagyta és inkább körbe vették a lányt. - Erre az e-mail címre el tudnátok küldeni a képeket még ma este? - kérdezte a lány, miközben felírta a postafiókot az egyik fotós kezére.
- Természetesen, mindent megteszünk neked Cerry Bee. - odáig, meg vissza voltak a látványtól és ekkor elkattant még egy vaku.
Freddy begurult és nekiesett a fotósnak.
- Azt mondta, hogy elég volt a fotózásból. - terítette le a fiút a homokba, mire az azonnal bocsánatért esedezett. - Helyes, de most Tőle is kérj bocsánatot. - ráncigálta fel a porból a fiút és a lány színe elé vetette. - Halljam. - követelőzött.
- Bocsánat. - borult le Cerry Bee előtt, aki még fel sem ocsúdott a meglepetéséből.
- Semmi baj. - mosolygott kicsit ijedten a történtektől.
A kamerás fiú, pedig, ahogy Freddy elengedte elszaladt messzire és a többiek is eltávolodtak Cerry Beetől. Freddy pedig, mintha valami királyi sarj előtt állna letérdelt előtte, jobb kezét a ball vállára tette és úgy mondta:
- Ha bármit tehetek önért, csak szóljon - mondta miközben igéző szemeit lassan felemelte és ránézett a lányra.
Nem ismer meg. - nyugtázta magában Alex, és átsuhant az agyán egy gondolat. Miért is ne használhatná ki a srác ajánlatát?!
- Ami azt illeti, - kezdte - tehet értem valamit. Megmasszírozhatná a lábamat, mert azt hiszem, túl sokat álltam ebben az érdes homokban, mezítláb.
- Ahogy parancsolja, csodaszép hölgyem. Felajánlhatom a napozó ágyamat? - állt fel és hajolt meg mélyen Alex előtt.
- Elfogadom - mondta a lány és mosolyogva ment a fiú mellett. Érdekes módon most nem zavarta, hogy Freddy félmeztelen. Sőt, végre megnézhette magának. Elidőzött a szépen kidolgozott kockákon a hasán, majd a szépen ívelt állán, markáns arcán és igézően csillogó szemein. A fekete fürtökön, amik még mindig a tengervíztől csillogtak... Egyszerűen nagyon vonzó volt. Mégis, egy ideig még játszani akart vele. - Ó, - sóhajtott fel. - Ez nagyon kellemes. - bíztatta Freddyt, ahogy az hozzálátott megmasszírozni a lábát. - Juj, ez csikis. - nevetett fel néha, mikor a fiú érzékeny pontra tévedt.
Amikor végzett, Freddy ismét megkérdezte, tehet-e valamit a lányért.
- Éhes vagyok, egész nap nem ettem. - sóhajtott és üres hasát simogatta.
- Hölgyem, meghívhatom egy ebédre? - nyújtotta a lány felé a kezét, hogy felsegítse, aki el is fogadta az ajánlatot.
Alex az elején még élvezte ezt a figyelmet, de ahogy a nap vége felé jártak egyre idegesítőbb lett a fiú. Rámászott, tapizni kezdte és már majdnem meg is csókolta, de akkor leesett a bárszékről, amin éppen ült. Mikor mondta neki, mosdóba akar menni, Freddy még oda is követni akarta. Hatalmas sóhajjal csukta ki a fiút és kulcsra zárta az ajtót, hogy még véletlenül se tudjon bejönni. Sajnos azonban a WC-nek nem volt ablaka, ahol kilóghatott volna. Hogy szabadulhatna meg végre a gazdájától, akiből zaklató vált? Hirtelen bevillant a nagy ötlet...
Freddy türelmetlenül várt az asztaluknál. Már benn van egy ideje és még mindig nem jött ki... Idegesen dobolt az ujjaival az asztalon, aztán végre nyílt az ajtó és kilépett rajta Cerry Bee. Kicsit mintha nyúzott lett volna, de ezt szinte észre sem vette... Azonnal odament hozzá, hogy bármit megtegyen.
- Egy kávé most nagyon jól esne. - mondta a lány és a fiú megrendelte neki. Öt percen belül már a kezében tartotta a gőzölgő poharat és a hűvös éjszakában sétálgatott a még mindig fürdőgatyában feszítő Freddy mellett. Valamiről beszélt a fiú, de nem igazán értette. Elvesztette a fonalat már az első idegen, számítógépes kifejezésnél és sehogy sem tudott visszatalálni...
Még az utca felénél sem jártak, amikor szemből, hangos fékcsikorgással bekanyarodott egy autó, százhússzal lefékezett mellettük, kipattant belőle egy fekete ruhás férfi, megragadta a lányt és betuszkolta az autóba, nem törődve annak éktelen sikítozásával és már el is tűntek a következő kanyarban. Freddy csak ekkor reagált.
- Rendőrség! Valaki hívja a rendőrséget! - kiabálta, de az utcán senki sem tartózkodott. Freddy lélekszakadva rohant vissza a bárba, ahonnan az előbb léptek ki. - Hívja a rendőrséget azonnal!
- De miért? - értetlenkedett a pultos.
- Mert az előbb rabolták el azt a lányt, akivel itt voltam. - húzta fel magát Freddy, hogy még mindig nem emelte fel a pultoslány a kagylót. - Mire vár még?
Szegény lány lassan leemelte a kagylót a falról és már éppen tárcsázott, mikor megszólalt egy nyugodt hang.
- Fiatalúr, nyugodjon meg, nincsen semmi baj.

Freddy alig hitt a szemének. Egész nap nem látta a komornyikját, most pedig, mintha a semmiből lépett volna elő, ott állt teljes valójában... És ez azonnal megnyugtatta őt.