Miss Komornyik
2014. december 26., péntek
11. fejezet
A nyár
nagyon meleg és izzasztó volt. Meg sem mozdult a napozó ágyon, de már
patakokban folyt le róla a sós nedvesség. Irigykedve nézett a mellette álló
fekete ruhás alkalmazottjára. Vajon ő nem fő meg ebben a melegben? Hogy
csinálja? Mélázott el egy pillanatra, de hirtelen azon kapta magát, hogy
bámulja. Milyen jó alakja van. Vékony
álla, szép ápolt haja, rendezett, manikűrözött körmök... Megrázta a fejét
és inkább a tenger felé nézett. Még véletlenül sem akart romantikus érzelmeket
táplálni a komornyikja iránt. Szép
bikinis lányok, szép bikinis lányok... Kántálta magában, de ekkor
elképzelte Őt is bikiniben. Kecses lábak, formás fenék, szép, ívelt hát...
Ismét megrázta a fejét és inkább felállt a napozóágyról.
- Bemegyek a
vízbe. - közölte és a komornyikra egy pillantást se véve a végtelen tenger felé
vette az irányt.
Alex elnézte
ahogy tökéletes testű főnöke, lassan, a hideg vizet centiről, centire hódítja
meg, majd egy hatalmas kiáltás közepette a habokba veti magát.
- Ne
bámulja! - hallatszott egy ellentmondást nem tűrő hang.
Alex ijedten
fordult felé, de csak Kill volt.
- A frászt
hozta rám. - kapott a szívéhez a lány. - Mit akar?
- Már
elgondolkodott azon, hogy Freddy miért utálja a magafajtákat? - tette fel
egyszerűen és lényegre törően a kérdést.
Alex végig
nézett rajta. Csak egy virágmintás fürdőnadrág volt rajta és a fején az
elmaradhatatlan kalap. Elmosolyodott a látványon és bár a múltkor eléggé
megijesztette a srác külseje, most inkább tűnt nevetségesnek. Mégis, valahol
nagyon jól állt neki.
- Hát még
nem igazán jöttem rá, hogy miért is. De úgy érzem, hogy valami nagyon régi seb
lehet ez. Lehet, hogy nem akarom felszakítani. - fordult vissza a tengerhez és
az urát kereste.
- Pedig most
jó lenne ha felszakítaná - mondta Kill aki szintén a tengert fürkészte. - Adok
egy tanácsot. Amikor Cindy körbevezetett, mondta, hogy hova nem mehetsz be, még
akkor sem, ha az életed múlna rajta?
Alex
elgondolkodott, de sajnos sehogy sem jutott az eszébe. A fejét vakarva
válaszolt.
- Azt hiszem
most nem emlékszem, de ha körbejárom a házat, akkor biztosan tudni fogom és
rájövök, mert arra emlékszem, hogy mondott ilyet, de már nem tudom, hogy hol.
De eszembe fog jutni. - zárta le végül a beszédét és szégyellősen
elvigyorodott.
- Rendben -
tűnődött el Kill, majd nem feszegette tovább. - Azt akarom, hogy menj be oda. -
adta ki a parancsot, miközben sarkon fordult és elment.
Alex észre
sem vette, inkább körbenézett a parton, mivel eddig csak a vizet merte
kémlelni. Nem igazán tudott megmozdulni, ha Freddy levette a pólóját... Furcsa
alakokat vett észre a parton lófrálni. Hosszú rózsaszín parókás lányok, rövid
zöld vagy lila hajú fiúk. Messzebb az egyik kedvenc mangájából lépett ki az
egyik férfi főszereplő és csak egy kicsi választotta el attól, hogy sikítozva
rohanjon oda hozzá és ugorjon a nyakába. Nyáladzása közepette észre sem vette,
hogy néhányan a közelébe férkőztek.
- Húúú, te
Sebastiannak öltöztél a Kuroshitsujiból, igaz? - ijesztették meg, mire nagyot
ugrott.
- Hát,
igazából nem... - próbált mentegetőzni, de ekkor a szavába vágtak.
- Atya,
gatya! - kiáltott fel egy török ruhába öltözött lány. - Te Cerry Bee vagy a
híres cosplayer. - a lány elkezdett fuldokolni az izgatottságtól, majd az
összeesés szélén állt, mire elkapták és leültették a napozó ágyra.
- Csitt. -
emelte Alex a mutató ujját a szája elé, hogy megpróbálja elhallgattatni a
lelkes társaságot, nehogy még Freddy meghallja és lelepleződjön. - Inkognitóban
vagyok. Nem szabad, hogy kiderüljön, hogy lány vagyok. - próbálkozott, mire az
összes cosplayes elhallgatott.
- De ez
akkor is királyság. - lelkendezett még mindig valaki visszafojtott hangon.
- Tudom...
- Te vagy a
harmadik leghíresebb a világon - tudósított egy másik és majdnem elszállt a
boldogságtól.
- Úgy
csinálnék rólad fényképet. - kapta elő egy harmadik a masináját és már
kattintott is vele párat.
- Jó, jó.
Elég lesz. - próbálta hárítani Alex, de nem igen ment neki.
- Képzeld
csináltunk egy Labirinth of the Magis csoport cosplayt, de egy szereplő
hiányzik hozzá, mert aki Morgiana lett volna, az megbetegedett. Nem állnál be helyette?
Alex el
akarta utasítani az ajánlatot, de még mielőtt megszólalhatott volna, ismét a
szavába vágtak.
- Megvan a
felszerelésünk hozzá. Még paróka is van... - nézett könyörgő és csillogó
szemekkel rá egy következő lány.
- Van ruha?
- mélázott el Alex és így már tetszett neki az ötlet. - Akkor rendben van.
Hátra nézett
a válla fölött, miközben a lányok örömujjongásban törtek ki és visítoztak.
Megnyugodva látta, hogy Freddy gondtalanul szeli a vizet és semmi szüksége
nincs rá. Mindenféle gond nélkül hagyta ott a partot, egy csapat lánnyal
körbevéve, hogy belépjen az öltözőbe és végre megszabadulhasson az izzasztó
ruháitól. Végre lány lehetett ismét. Már nagyon régen nem érezte magát ennyire
szabadnak, ahogy felvette Morgiana ruháit. Fura, hogy pont egy rabszolgalány
jelmeze jelenti számára a szabadságot...
Belemosolygott
a tükörbe, ahogy megigazította még utoljára a parókát, majd kilépett az
öltözőből...
- Váóóó... -
esett le a körülötte állók álla, ő pedig, mintha egy divatbemutatón lenne,
végig sétált előttük...
Freddy egy
hatalmas adag tengervizet nyelt, mire rögtön fulladozni kezdett... Azt hiszem mára ennyi a fürdőzésből, irány a
part. Még a szájában érezte a sót, mikor kiért és célba vette a napozó
ágyát. Először fel sem tűnt neki, hogy valami nem stimmel, csak akkor vette
észre, hogy nincs ott a komornyik, mikor odaért a napernyő alá. Biztos csak bement az egyik bárba, hogy
igyon valamit, igazából emiatt nem haragudhatok rá. Felvette a törülközőjét
és megtörölte benne az arcát. Ekkor pillantotta meg a furcsa csoportot. Mintha
egy adag arab hastáncos szállta volna meg a partot és pont ezt a helyet
választották ki maguknak, hogy kinevezzék a főhadiszállásnak... Aztán majd jöhet a sok évnyi megszállás.
Nem is igazán akart foglalkozni velük, de ekkor megpillantotta a világ legszebb
lányát. Rózsaszín hajával, amiben volt egy copfja oldalt, egy bokáig érő, pánt
nélküli, fehér ruha, alján arany csíkkal a mellrészén egy hatalmas vörös
drágakő, nyakán pedig arany színű ék. Bokáját és csuklóját pedig arany csattok
övezték. Egyszerűen sugárzó volt, ahogy ott mozgott a kamera előtt. Mosolygott,
vagy éppen nyelvet nyújtott, pofákat vágott, vagy komoly pózokba vágta magát.
Természetesen és olyan egyszerűen állta a rivaldafényt, mintha világ életében
ezt csinálta volna.
Freddy észre
sem vette, hogy egyre közelebb megy a lányhoz és már a fotós mellől bámulja a
teremtést.
- Oké, ennyi
volt - szakította félbe a kattintgatást csodálatosan csilingelő hangjával, de
ellentmondást nem tűrően. Freddy meglepetésére, mindenki abbahagyta és inkább
körbe vették a lányt. - Erre az e-mail címre el tudnátok küldeni a képeket még
ma este? - kérdezte a lány, miközben felírta a postafiókot az egyik fotós
kezére.
-
Természetesen, mindent megteszünk neked Cerry Bee. - odáig, meg vissza voltak a
látványtól és ekkor elkattant még egy vaku.
Freddy
begurult és nekiesett a fotósnak.
- Azt
mondta, hogy elég volt a fotózásból. - terítette le a fiút a homokba, mire az
azonnal bocsánatért esedezett. - Helyes, de most Tőle is kérj bocsánatot. -
ráncigálta fel a porból a fiút és a lány színe elé vetette. - Halljam. -
követelőzött.
- Bocsánat.
- borult le Cerry Bee előtt, aki még fel sem ocsúdott a meglepetéséből.
- Semmi baj.
- mosolygott kicsit ijedten a történtektől.
A kamerás
fiú, pedig, ahogy Freddy elengedte elszaladt messzire és a többiek is eltávolodtak
Cerry Beetől. Freddy pedig, mintha valami királyi sarj előtt állna letérdelt
előtte, jobb kezét a ball vállára tette és úgy mondta:
- Ha bármit
tehetek önért, csak szóljon - mondta miközben igéző szemeit lassan felemelte és
ránézett a lányra.
Nem ismer meg. - nyugtázta magában Alex, és
átsuhant az agyán egy gondolat. Miért is ne használhatná ki a srác ajánlatát?!
- Ami azt
illeti, - kezdte - tehet értem valamit. Megmasszírozhatná a lábamat, mert azt
hiszem, túl sokat álltam ebben az érdes homokban, mezítláb.
- Ahogy
parancsolja, csodaszép hölgyem. Felajánlhatom a napozó ágyamat? - állt fel és
hajolt meg mélyen Alex előtt.
- Elfogadom
- mondta a lány és mosolyogva ment a fiú mellett. Érdekes módon most nem
zavarta, hogy Freddy félmeztelen. Sőt, végre megnézhette magának. Elidőzött a
szépen kidolgozott kockákon a hasán, majd a szépen ívelt állán, markáns arcán
és igézően csillogó szemein. A fekete fürtökön, amik még mindig a tengervíztől
csillogtak... Egyszerűen nagyon vonzó volt. Mégis, egy ideig még játszani akart
vele. - Ó, - sóhajtott fel. - Ez nagyon kellemes. - bíztatta Freddyt, ahogy az
hozzálátott megmasszírozni a lábát. - Juj, ez csikis. - nevetett fel néha,
mikor a fiú érzékeny pontra tévedt.
Amikor
végzett, Freddy ismét megkérdezte, tehet-e valamit a lányért.
- Éhes
vagyok, egész nap nem ettem. - sóhajtott és üres hasát simogatta.
- Hölgyem,
meghívhatom egy ebédre? - nyújtotta a lány felé a kezét, hogy felsegítse, aki
el is fogadta az ajánlatot.
Alex az
elején még élvezte ezt a figyelmet, de ahogy a nap vége felé jártak egyre
idegesítőbb lett a fiú. Rámászott, tapizni kezdte és már majdnem meg is
csókolta, de akkor leesett a bárszékről, amin éppen ült. Mikor mondta neki,
mosdóba akar menni, Freddy még oda is követni akarta. Hatalmas sóhajjal csukta
ki a fiút és kulcsra zárta az ajtót, hogy még véletlenül se tudjon bejönni.
Sajnos azonban a WC-nek nem volt ablaka, ahol kilóghatott volna. Hogy
szabadulhatna meg végre a gazdájától, akiből zaklató vált? Hirtelen bevillant a
nagy ötlet...
Freddy
türelmetlenül várt az asztaluknál. Már
benn van egy ideje és még mindig nem jött ki... Idegesen dobolt az ujjaival
az asztalon, aztán végre nyílt az ajtó és kilépett rajta Cerry Bee. Kicsit
mintha nyúzott lett volna, de ezt szinte észre sem vette... Azonnal odament
hozzá, hogy bármit megtegyen.
- Egy kávé
most nagyon jól esne. - mondta a lány és a fiú megrendelte neki. Öt percen
belül már a kezében tartotta a gőzölgő poharat és a hűvös éjszakában
sétálgatott a még mindig fürdőgatyában feszítő Freddy mellett. Valamiről
beszélt a fiú, de nem igazán értette. Elvesztette a fonalat már az első idegen,
számítógépes kifejezésnél és sehogy sem tudott visszatalálni...
Még az utca
felénél sem jártak, amikor szemből, hangos fékcsikorgással bekanyarodott egy
autó, százhússzal lefékezett mellettük, kipattant belőle egy fekete ruhás
férfi, megragadta a lányt és betuszkolta az autóba, nem törődve annak éktelen
sikítozásával és már el is tűntek a következő kanyarban. Freddy csak ekkor
reagált.
- Rendőrség!
Valaki hívja a rendőrséget! - kiabálta, de az utcán senki sem tartózkodott.
Freddy lélekszakadva rohant vissza a bárba, ahonnan az előbb léptek ki. - Hívja
a rendőrséget azonnal!
- De miért?
- értetlenkedett a pultos.
- Mert az
előbb rabolták el azt a lányt, akivel itt voltam. - húzta fel magát Freddy,
hogy még mindig nem emelte fel a pultoslány a kagylót. - Mire vár még?
Szegény lány
lassan leemelte a kagylót a falról és már éppen tárcsázott, mikor megszólalt
egy nyugodt hang.
- Fiatalúr,
nyugodjon meg, nincsen semmi baj.
Freddy alig
hitt a szemének. Egész nap nem látta a komornyikját, most pedig, mintha a
semmiből lépett volna elő, ott állt teljes valójában... És ez azonnal
megnyugtatta őt.
2014. december 20., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)