6.fejezet

Lassan teltek a napok a Peacock residencián. A nyári idő egyre elviselhetetlenebb volt, a két fiatal közötti feszültség egyre elviselhetetlenebbé vált és senki sem tudta, hogy ki fog kikerülni győztesen a küzdelemből. Az izgalom egyre fokozódott és már fogadást is kötöttek a komornák. Alex és Freddy megint veszekedtek és egyik fél sem volt hajlandó feladni a küzdelmet. Freddy még soha senkit sem rúgott ki és nem gondolta, hogy ezzel a nyeszlett komornyikkal fogja kezdeni. Alex, meg mikor felmérgesedett csak a mangáira kellett gondolnia és máris jobban érezte magát. Mi ez a szenvedés ahhoz a gyönyörhöz képest, ha majd a bátyja kifizeti az utolsó darabig könyveit. Magában csak vigyorgott a fiú tehetetlenségén. De rossz lehet neki. - gondolta gúnyosan és ezúttal ő fújt visszavonulót. Mélyen meghajolt ura és parancsolója előtt, de mind a ketten tudták, hogy a lány győzött. Ez idő közben a komornák és a többi alkalmazottak nyereményt cseréltek.

- Az agyamra megy ez az ember. - rontott be a házba paprikavörösen Freddy. Hatalmasat rúgott bele a díványba, majd felnyögött és összeesett.

- Na de fiatalúr. Ne tegye tönkre magát. Mit fogok én mondani a kedves szüleinek, ha majd hazajönnek és nem találják magát rendben.

- Nem tud nagyon izgatni, hogy mit gondolnak a szüleim. - morgott Morgó és próbált durcás pofát vágni, de a fájdalomtól ez úgy nézett ki, mintha egy tengerimalac teleette volna magát.

- Hol fáj? - ereszkedett fél térdre a fiú előtt és kezébe vette a sérült lábát. - Had masszírozzam meg. - ajánlotta fel a fiúnak a szolgálatait.

Freddy még mindig haragudott, de hagyta, hogy kényeztesse a szolga. Ez idő alatt jobban szemügyre vette az arcát. A finom vonások nem illettek egy komornyikhoz, mégsem volt hajlandó másban hinni. Valahogy ki kell, hogy akassza ezt az embert, mert a végén még a nyakán marad. És mit kezd ő, a nagy Freddy egy ilyen fiatal komornyikkal. A végén még kiderül, hogy meleg, és éppen bejön neki. Habár a múltkor azt mondta, hogy nem az esete... Tényleg meleg... Sóhajtott. Sok baja lesz még Alexel...

- Ma estére vendégeket hívtam. - tudatta a lánnyal, aki nem nézett fel, csak a válla megvonásával jelezte, hogy tudomásul vette az információt. - Hat fogásos vacsorát kérek és egy felfújható, gumivárat.

- Ahogy parancsolja, de tudatom a fiatalúrral, hogy nem vagyok varázsló, így nem hiszem, hogy perceken belül tudok egy olyat teremteni az udvarra. - mondta szelíden Alex és finoman tovább masszírozta a fiú fájó végtagját. - Hozzanak jeget! - szólt az egyik ajtóban leskelődő lánynak, aki ijedten megfordult, lefejelte az ajtófélfát és mikor magához tért már rohant is.

- Ha nem lesz meg az ugráló váram, akkor kirúgatom. - mondta határozottan Freddy és felállt. Hősiesnek tűnő léptekkel elbicegett az ajtóig, majd felszaladt a lépcsőn.

- Itt a jég. - jött be ijedten a lány. Alex kedvesen odament hozzá, elvette tőle a mirelit zöldborsót és hozzányomta a lány ütődött homlokához.

- Köszönöm. - suttogta diadalmasan a fülébe, majd ő is távozott.

- Igen, köszönöm. Amint tudják, hozzák kérem. Persze, még a mai nap, ha lehet kérnem. Köszönöm. Visszhall. - azzal Alex lecsapta a telefont. Arcán még szélesebb lett a vigyor, alig várta, hogy Freddy meglássa amit most szervezett neki. Gonoszul dörzsölte össze a kezét és ment ki a nappaliból a konyha felé, amikor megszólalt a csengő.

Már itt is volnának a kis barátai? - tűnődött magában és egy hátraarccal máris a bejárati ajtó felé fordult. A csengő megint megszólalt.

- Nyitom! - ordította ki a folyosóról. - Itt is vagyok. - tárta szélesre az ajtót a vendégek előtt, akik mind egy szálig nők voltak. Szám szerint hárman. Eléggé lengén felöltözve...

- Szia. - köszönt az egyik  és rákacsintott a komornyikra, aki csak felhúzta a szemöldökét az agyon festett lány láttán.

- Freddyhez jöttünk. - csámcsogott egy rágón a másik egy retikült tartva az alkarján, fél lábon állt és a csípőjét enyhén kidöntötte a megszokott helyéről.

- És hoztunk magunkkal sütit! - visított fel a harmadik és az arca elé emelt egy nagy tortás dobozt.

Honnan a jó életből szalajtotta őket a fiatalúr? - mélázott el Alex, de nem tudott tovább gondolkodni rajta, mivel a lányok benyomultak és a kezébe adták fölösleges terhüket. Táskát, tortás dobozt, félig elrágcsált rágót...

- Mindjárt felkísérem önöket Freddy urasághoz, csak ezeket leteszem. - mutatta a terhét és a sarokba hajította őket egy kecses mozdulattal. Az ujjára okádott rágót pedig egy igen nagy és ocsmány festmény keretére ragasztotta és máris jobban tetszett neki a Peackock család, családi festménye. - Mehetünk. - vigyorgott rá a lányokra és elöl menve mutatta az utat.

Újra csengettek. Alex izgatottan nyitotta ki az ajtót és nem csalódott, az volt, aminek lennie kellett. Végre megjött az ugráló vár. A szakaemberek igényesen és gyorsan felállították,majd csendben távoztak. Alex alig várta, hogy megmutassa a szerzeményét a fiúnak, de igyekezett nyugodt maradni. Méltóságteljesen kopogott be a lakosztályba, ahonnan furcsa hangok szűrődtek ki, majd meg sem várva az engedélyt benyitott.

- Megérkezett az ugráló vár. - jelentette a lány nyugodtan és szemét csak résnyire hagyta nyitva. Nem akarta látni a szobában éppen folyó eseményeket. Végül azonban nagyon kíváncsi volt, így kilesett az egyik szemhéja alól. Freddy az ágyán ült, ölében a laptopja, a lányok pedig körülötte ültek és masszírozták. Lesújtó pillantással jelezte, hogy ezúttal a fiú győzött, de vigasztalta a gondolat, hogy mindjárt láthatja rajta a totális megsemmisülést. - Az udvarra kísérhetem önöket?

- Természetesen. - ugrott ki fürgén az ágyból Freddy. - Lányok? - hajlította be a karjait, felkínálva nekik a lehetőséget, hogy belé karolhassanak. Azonban az egyikük hoppon maradt, de nem sokáig búslakodott. Belekarolt Alexbe és szempilláit rezegtetve próbálta elcsábítani.

Hehe, ez nem fog sikerülni kisanyám. - nevetett Alex magában és csak egy fél oldalas mosolyt villantott.

Méltóságteljesen mentek le a lépcsőn. A három cafka végig vihogta a menetet, így Alexnek kezdett rossz érzése lenni. Mi lesz, ha nem úgy fog elsülni a kis meglepetése, ahogy azt ő eltervezte? Mi lesz, ha ezek is terveztek valamit? Na jó nyugalom. - erőltette magára a dolgot és  mosolyogva haladt tovább.

Végre leértek a nappaliba, majd ugyan olyan csigatempóban végig caplattak a folyosón is. Freddy ment elől a két lánnyal, mögöttük a komornyik a harmadikkal. Az ajtóban Freddy félre állt, hogy előre engedje a szolgáját, aki kinyitja helyette az ajtót. Alex arra gondolt, hogy biztosan letörne a körme, ha ő nyitná ki, ezért nem teszi. De méltóságteljesen ment el a fiú előtt. Lenyomta a kilincset és ő is félre állt, hogy a fiatalurat kiengedje.

- Köszönöm. - biccentett a komornyik felé olyan tekintettel, mint aki készül valamire. Alex újra elhessegette az érzést. Nagyobb öröm lesz látni a fiú meglepett arcát. - gondolta és Freddy után ő is kilépett az ajtón.

Az udvaron egy hatalmas felfújható, rózsaszín vár állt. Négy tornya tetején hegyes kupolák, a boltíves kapukon rózsaszín lovak díszelegtek, a lépcsőt, vörös szőnyeg helyett, rózsaszín plüss szerű anyag fedte. A csúszda részén pedig a Disney hercegnők sorakoztak Hófehérkétől kezdve Csipkerózsikán keresztül, egészen Aranyhajig, mindenki ott volt.

Alex kíváncsian nézett a fiú felé, aki csak egészen enyhén mutatta ki, meglepetését. Csalódott. Azt hitte, hogy Freddy kicsap egy balhét erre is, de megnyúlt arca lassan derűssé vált és nyugodt tekintettel fordult a komornyik felé.

- Köszönöm, pontosan ilyet akartam. - vigyorgott és a két lánnyal a karján már rohant is fel a gumilépcsőn, ami nem is volt olyan egyszerű, mint amilyennek látszott.

Ezúttal te nyertél, de várd ki a végét. - dühöngött magában Alex és észre sem vette, hogy a mellette álló lány a száját csücsörítve közelít felé. A következő pillanatban kikerekedett szemmel vette észre, hogy a cafka ajkai, az övét falják.