7. fejezet

A lány csak pár másodpercig csókolta Alexet, majd mikor a meglepett komornyikra nézett, elégedetten elhúzta a száját és máris az ugráló vár felé fordult. El is indult volna,  ha Alex nem fogja meg a csuklóját és nem ráncigálja be a házba. Magukra csapta a szobája ajtaját és fenyegetően mérte végig a vidám cafkát. A lány ijedten tekintett rá a komornyikra, majd minden ok nélkül elpirult.

- Jaj kérem ne bántson... - lihegte rémülten.

Alex elengedte a magát ijedtnek tettetett lányt.

- Nem akarom megerőszakolni. - rázta a fejét Alex.

- De miért nem?  - vágott ezúttal meglepődött és egy kicsit csalódott fejet a lányka.

- Mert miért akarnám?

- Minden pasi meg akar kapni egy ilyen lányt. - kacsintott kacéran.

- A pasik biztosan... - morogta a komornyiknak öltözött lány.

- Hííí - kapott az arca elé, meglepődve. - Te nem vagy fiú? - visította.

Alex a szájára tapasztotta a kezét.

- Fogd be. - suttogta vészjóslóan. Valamit ki kell találnia, amivel rá tudja venni ezt a csajt, hogy befogja. De semmi értelmeset nem tudott kitalálni. - Ha elmondod Freddynek, kinyírlak.

- Mmmmm...

- Tessék?

- Csak azt akartam mondani, hogy semmi esetre sem mondanám el neki. Most találkoztam vele először. Nálam van a legjobb helyen a titkod. - mosolygott kedvesen és kacsintott egyet. - Egyébként tök jól tolod csajszi, mert még én sem vettem észre, hogy nem pasi vagy...

- Oké, oké, ne folytasd. Inkább azt mond, hogy mit tervez Freddy? Mivel akar kiakasztani?

- Hát... először a csókkal akart, aztán meg azzal, hogy rád mászok. Arra volt kíváncsi, hogy mennyi idő alatt veszíted el az uralmat magad felett... - suttogta. - És mostanra valószínűleg már hallgatózik is, úgyhogy kezdjünk bele.

Alex mielőtt felfoghatta volna, hogy mit kéne csinálnia, már hallotta a lány kéjes sóhajait, nyögéseit, kiáltásait. Vagy két percig álltak így a szobában, időnként Alex beleszólt, de lassan elfáradtak a képzelt aktusban.

- Köszönöm. - lihegte a lány, majd még jobban elpirult és az ajkait harapdálva, kisétált.

Alex is megigazította magán a ruhát, komoly arcot vett fel, kezeit hátra tette és méltóságteljesen a lány után ment...

Freddy kíváncsian fürkészte komornyikja arcát. Azonban semmi olyan nem volt rajta, mint amit várt. Alex mégis megkönyörült rajta. Komolyan a fiú elé sétált és mélyen meghajolt.

- Köszönöm uram ezt a kis ajándékot. Igazán kellemes volt - mondta miközben egy kicsit sem csuklott meg a hangja, pedig alig bírta visszafojtani a nevetését.

- Nincs mit. - állt lesokkoltan a fiú az udvar közepén. Ez tényleg meleg. - gondolta és teljesen kiverte a víz. - Vigyáznom kell magamra.

A két lány, aki a fiúval maradt, szintén csalódottnak látszott, míg a harmadik a háttérben vihogott. Alex egy pillanatra sem ingott meg. Komoly arcot vágott, majd pedig a dolgaira hivatkozva bevonult a házba.

Mrs Kate elgondolkodva nézett ki az ablakon. Nem értette, hogy az úrfi, hogy lehet ilyen vak. Messziről lerítt a komornyikról, hogy lány, de azt is be kellett vallja magának az öreghölgy, hogy őt is szórakoztatta a két fiatal párharca. Ő is gyakran elgondolkodott azon, hogy fogadást tegyen, de még mindig ő volt a legkonzervatívabb ebben a házban. Amint tudomást szerzett az alkalmazottak tétjeiről azonnal közbelépett és szétoszlatta a bandát. De még így sem tudta teljesen megakadályozni az illegális szerencsejátékot.

Másfelől, hasznosnak tartotta, hogy végre  valaki az úrfival is foglalkozik. Végre kimozdul a szobájából, végre él egy kicsit. Nem csak azzal a haszontalan barátjával chatel. Tényleg, elég régen találkoztak már. Ki tudja, hogy mikor jelenik meg megint. Talán ez a lány el tudja űzni innen azt a démont, hogy megszabadítsa az úrfit.

Sóhajtott, majd elszakadt az udvar megfigyelésétől. Vissza a munkához!

Alig akarta elhinni, hogy végre vége a napnak. Eljutott oda, hogy Freddy is elaludt, így nem kell vele foglalkoznia. Mondjuk ehhez igencsak hozzájárult az a másfél adag altató, amit beletett a teájába, de a lelkiismerete teljesen tiszta volt. A mai után ezt megérdemelte. A nap folyamán először azt csinálhatott amit akart. Fura, hogy most mégis egyetlen dolgot szeretett volna, az pedig az alvás. Azonban mikor eljutott az ágyáig, sokáig nem tudott elaludni. Állandóan a kurvácska járt a fejében, meg az, hogy a fiú mennyi ideig nem szállt le róla, miután bejöttek a házba. Állandóan nyomatta a hülyeségeit és parancsait.

- Masszírozz meg!

- A talpamon is!

- Kajálni akarok!

- Hozd fel!

- Vedd fel a pólómat a földről!

- Kérem a laptopomat!

- Kapcsold be!

- Írd be, hogy... !

- Nyisd meg a harmadik oldalt!

És még néhány ilyen teljesen felesleges parancs. Jó hogy azt nem kérte tőle, hogy helyette vegyen levegőt. Felháborító! Még csak lezuhanyozni sem volt ereje. Majd holnap reggel korábban kel fel. Majd holnap reggel, majd holnap reggel...

Odakinn szakadt az eső. Villámlott és a gép vészesen zuhanni kezdett.

- Megkérjük a tisztelt utasokat, hogy kapcsolják be a biztonsági öveket.

Alex rémülten kapott maga mellé, ahol az övet sejtette, de nem találta sehol sem. Mellette Freddy nyújtotta vigyorogva a sajátját.

- Itt az enyém, ezzel akár ketten is biztosíthatjuk magunkat.

- Kösz nem. - utasította el az ajánlatot a lány.

Ekkor azonban teljesen az orrára dőlt a gép és a lány kizuhant az ülésből. Aztán hirtelen vissza és így ingázott egyik utas öléből a másikba, akiket valamiért rettenetesen idegesített eme mutatványa. Pedig milyen kecsesen hajtotta végre a zuhanásokat... Csak az volt a baj, hogy kezdett hányingere lenni. Ki is okádta a reggelijét az első ülésen helyet foglaló utasra. Ez cseppet sem lepődött meg a történteken, viszont olyat lekevert a lánynak, hogy annak kedve lett volna visszaülni a helyére és inkább beköti magát az úrfi övével, csak végre véget érjen a hullámvasút.

Már éppen azon gondolkodott, hogy vissza mászik valahogyan a helyére, amikor egy éles  hang miatt megint annyira megijedt, hogy elengedte azt az ülést, amelyet éppen fogott és így csak zuhant, zuhant és még a gép is eltűnt a közeléből. Csak a sötétség volt körülötte.

Ekkor újra megszólalt az éles hang.

- Mi az? - kérdezte, de aztán rájött, hogy csak a telefonja az.