8.fejezet

Ez egy vámpír. - volt az első gondolata a lánynak és rá is csapta volna a fiúra az ajtót, ha az nem fogja meg hirtelen, hogy ne tudja megtenni.

- Üdvözletem. - hajolt meg mélyen. - Kill vagyok. Freddyt keresem. - mondta vészjóslóan.

- Nincs itthon a fiatalúr. - vált kétségbeesetté a lány. Nem akarta beengedni ezt a lényt a házba. Még a végén kiszívja a vérüket. Bár azt furcsának tartotta, hogy nem ég el a napon, de akkor sem volt hajlandó lemondani az elképzeléséről, hogy ez egy igazi vérszívó

- Már miért ne lenne itthon. Tegnap beszéltem vele. - lepődött meg egy pillanatra a furcsa lény. - Ha meg nincs itthon, akkor megvárom. - mondta derűsen és besétált a megdermedt komornyik mellett.

- Nagyon hosszú időre ment el. Két hétre. - próbálta Alex menteni a menthetőt.

- Akkor két hétre maradok. - vigyorgott lelkesen Kill. - Mi a neve? - kérdezte meg olyan hangsúllyal, mint aki tiszteletlennek tarja, hogy még nem mutatkozott be a másik.

- A nevem? A nevem... - először nem tudta, hogy hogyan mutatkozzon be, majd úgy gondolta, hogy még véletlenül sem az igazi nevét mondja meg. - Thomas vagyok. - mondta még mindig gombóccal a torkában.

- Alex! - kiáltotta Freddy fentről. - Ki csöngetett?

- Senki!

- Még, hogy nincsen itthon. Mégy hogy Thomasnak hívják. - morogta vészjóslóan Kill, de még mindig vigyorgott. - Jó kis mókának nézünk elébe.

Alex hátán végig futott a hideg ahogy a fiú ránézett. Legszívesebben lecsapta volna, de nem tudott megmozdulni. Valami miatt úgy érezte, hogy meg van kötözve. Nem tudta felemelni a kezét, a lábát, sőt, még a fülét sem tudta mozgatni.

- Tudom, hogy ki vagy te. - suttogta még vészjóslóbban, de Alex ennél jobban már nem rémülhetett meg. - Emlékszel arra a tegnapi lányra, akivel tegnap szobára mentél? - Alex gépiesen bólintott. - Én voltam az. - vigyorgott.

Alex úgy megrémült ahogy eddig még soha életében. Aztán hirtelen, szinte ösztönösen, letérdelt a fiú elé és könyörgőre fogta.

- Kérem ne mondja el Freddynek. Ezt nem szabad megtudnia. Az életem függ attól, hogy ez titokban maradjon. - szemébe könnyek gyűltek, ahogy egyre kétségbeesettebben igyekezett menteni, azt ami már menthetetlen. Igaza volt a bátyjának, tényleg nem jó semmire sem. El fogja veszíteni a fogadást...

- Gondoltam, hogy nem szimplán jókedvből öltözött komornyiknak és szolgál a legidegesítőbb fiúnak a földkerekségen, és éppen ezért, kitaláltam, hogy mivel tudna meggyőzni arról, hogy ne mondjam el Freddynek, hogy maga lány.

- Bármit megteszek.

- Ezt örömmel hallom, - lépett beljebb a nappaliba és Alex térden csúszva követte. - mert akkor tényleg lenne egy ötletem.

- És mi lenne az?

- Öltözzön lánynak.

Alex megdöbbent.

- Hoooogy?

- Csak úgy tudja elterelni a gyanút arról, hogy maga nő, ha nőnek öltözik.

- De hát ez hülyeség. - legyintett Alex és már éppen felállni készült, amikor Kill rádörrent.

- Az én terveim soha nem hülyeségek! - ripakodott rá a lányra, aki rögtön összehúzta magát.

- Ja ez igaz. - érkezett a szobába Freddy is és lepacsizott a barátjába. - De most milyen tervet eszeltél ki?

- Hogy mivel tudnánk meglepni téged a szülinapod alkalmából. - mondta teljes nyugalommal Kill és minden invitálás nélkül leült a kanapéra.

- Alex hozzon nekünk egy kis frissítőt a bárszekrényből. - utasította Freddy a komornyikot.

- Mit parancsolnak? - tápászkodott fel a földről és az italos pulthoz ment.

- Csak valami töményet. - intett Kill, amire Freddy is rákontrázott.

Alex kitartóan kutatott valami erős után, majd a kezébe akadt egy, a címkéje szerint száz éves rum. Beleszagolt és elfintorodott.

- Ez jó lesz. - gondolta és kitöltött két pohárral. Egy tálcára tette az italokat és felszolgálta az uraknak.

A lány nem akarta hallgatni ahogy a fiúk csevegnek, így távozott a konyhába. Elgondolkodva dőlt neki a konyhapultnak és azon gondolkodott, amit Kill mondott. Vajon tényleg meg tudná úgy győzni a fiút, ha lánynak öltözne? Amilyen ostoba az a kölyök, még el is hinné, hogy csak beöltözött. Még jó, hogy magával hozta az egyik kedvenc szereplője jelmezét. Azt ha felveszi, lehet, hogy még magába is bolondítja...

Jaj, mikre gondolsz? - korholta magát és ökleivel a fejét ütögette. - Úgysem szeretne belém, ilyen csak a könyvekben van. Azokban a könyvekben, amiket a legjobban szeretek. - gondolta, miközben érezte, hogy a boldogság apró szívecskékben úszkál körülötte, ahogy azokra a könyvekre gondolt.

Miközben felfelé ment a szobájába, ki is találta, hogy mit fog tenni, hogy meggyőzze a fiúkat, hogy ő nem lány. Vigyorogva lépett be a szobájába és csendesen becsukta maga mögött az ajtót.

- Fura egy szerzet ez az új komornyikod. - mondta csak úgy Kill és belekóstolt a rumba, majd ki is köpte. - Azt a mindenit, ebben meg mi a halál van? - kiáltott fel és fintorgott egyet.

Freddy is megkóstolta a saját italát, kicsit ízlelgette, majd lenyelte.

- Azt hiszem egy kis erős paprika.

- Szerintem nem kicsi. - fintorgott tovább az erős italra Kill, majd letette a dohányzóasztalra. Eközben Freddy kellemesen elszopogatta, ami a saját poharában volt.

- Megihatom a tiedet is? - kérdezte, mikor végzett. Kill bólintott, majd tovább faggatta.

- Szóval, hogy bírja a kis szerencsétlen a kiképzést? - vigyorgott barátjára.

- Egész jól. Néha már én gondolkozom azon, hogy kirúgom.

- Ajánlom neked, hogy ezt felejtsd el, de sürgősen. Ne feledd, hogy miért utálod az ő fajtáját. Neki kell felmondania.

Freddy lenyelte az utolsó korty paprikás rumot, majd az üres poharat az asztalra tette, a másik mellé.

- Nagyon jól tudom, hogy miért nem szabad, hogy én törjek meg előbb, de azt hiszem, hogy ha nem teszem, akkor én megőrülök.

- Azt hittem, hogy az már megtörtént. - vigyorgott Kill és egy ismerős fénycsillant meg a szemében. Freddy jól ismerte ezt a fényt, akkor szokta látni, mikor a barátja kitalál valamit.

- Mi jár a fejedben? - kérdezte a fiú és közelebb hajolt barátjához.

- Hidd el, ha én itt maradok, akkor nem fogja sokáig bírni, és önként fog távozni, ahogy a többi is. - ajkai gonosz vigyorra húzódtak, ami Freddynek, furcsa mód, inkább biztonságot adott, semmint félelmet. Emlékeztette őt arra a napra, amikor megutálta a komornyikokat és Kill volt az egyetlen, aki segített neki, hogy bosszút tudjon állni az összesen.

Azonban még mielőtt bármit is mondhatott volna, belépett a szobába Alex, apáca ruhában.

Freddy nem értette a dolgot, Killnek pedig leesett az álla, amit igyekezett palástolni.

- Alex, mit csinál maga? Megőrült?

- Dehogyis uram, csak a szokásos imámat megyek végezni. - azzal méltóságteljesen kisétált a nappaliból ki az udvarra.